2017. január 21., szombat

13. fejezet - Tényleg figyelmes egy faszkalap

13. fejezet

Tényleg figyelmes egy faszkalap


Már három hónapos terhes voltam és Dáviddal a wellness kirándulás óta nem találkoztam és nem is beszéltem. Eleinte nagyon rosszul esett és fájt is, hiszen munka közben is azon kaptam magam, hogy azok a csodálatos barna szemei és az édes mosolya jár a fejemben. De ahogy a napok teltek, múltak, már egyre jobban tudtam a melóra koncentrálni, amire most szükségem is volt, hiszen igaz, hogy Zsófi, akit felvettem magam mellé rengeteget segített, de az év végi karácsonyi és szilveszteri partikat csakis nekem kellett összeállítanom, ami eléggé nagy odafigyelést igényelt. Zsófira még inkább csak apróbb feladatokat bíztam és beengedtem a meetingekre ahol meglesheti hogyan is folyik a munkám.

Egyik nap éppen Tamáshoz készültünk az ultrahang vizsgálatra Rékával és Kamillával. Barátnőm folyamatosan a lányát piszkálta, amiért a kislány forgolódott a gyerekülésben.
- Fejezd már be, ekkora autóból ki se lát. Nem csoda, ha feljebb akar ülni – szóltam rá Rékára, mert most Zsolt egyik nagyobb típusú kocsijával közlekedtünk.
- Foglalkozz a saját gyerekeddel.
- Húúú valaki eléggé morci ma! – hecceltem, majd hátra fordultam keresztlányomhoz és egy csokit adtam a kezébe.
- Ne adj már édességet neki, ebéd előtt! – kiabált rám.
- Baszki, én tuti nem ilyen anya leszek. – Fordultam vissza, miután Kamilla mosolyogva majszolta az édességet. – Mondd minden rendben?
- Igen, csak… aggódok egy kicsit.
- Miért? – Húztam fel a szemöldökömet kérdően. – Talán Zsoltival van valami gáz?
- Nem, mondd, te hol élsz? Nem olvasol híreket?
- De… de mi van?
- Csak most megyünk a gyereked ultrahangos vizsgálatára és az apja pedig éppen Olaszországba készül.
- Mit tehetnék én ezzel?
- Annyira aggódom miattad Mia. – Fogta meg a kezem. – Egy baba felnevelése egyedül nem annyira álomszerű. Még úgy sem könnyű, ha ketten vagytok. Bár legalább nem veszel össze senkivel, de akkor is. Te annyira imádod a munkádat és hát…
- Aranyos vagy, hogy miattam aggódsz. – Néztem rá és elsírtam magam. Basszák meg a hormonjaim! – Hidd el én is szeretném, ha Dávid most itt lenne velem és bár szuper, hogy te viszel el Tamáshoz, de akkor is az ő kocsijába kéne ülnöm és neki is látni kéne a felvételeket – szipogtam. Megtöröltem a szemeimet, majd elfordultam pár pillanatra, hogy összeszedjem magamat.
- Igen éppen ezt mondom. Egy aljas paraszt és te még mindig szereted.
- Réka…
- Ne már Mia! – ordított rám. – Láttam, amikor érted mentem, hogy mi volt megnyitva a gépeden.
- Basszus elfelejtettem lecsukni – morgolódtam, mert tudtam, hogy lebuktam barátnőm előtt. Való igaz, egy videót néztem Dávidról, amibe az egyik meccsről beszél. – Csak kíváncsi voltam miket mondd. Nem értek a focihoz és…
- Ismerlek, mint a rossz pénzt! – állított le. – Szerelmes vagy belé, pedig egy szemét…
- Ez benne volt a pakliban. Legalább nem kellett megcsináltatnom az apaságit, bár szívem szerint megtettem volna, és a képébe vágtam volna a papírt, hangos baszódj meg felkiáltások közepette.
- Megérdemelte volna – helyeselt Réka és ekkor megérkeztünk a kórházhoz, ahol Tamás soron kívül fogadott minket és mi mindhárman bevonultunk a rendelőbe magunkon érezve a többi várakozó kismama szúrós pillantását.
- Á! A hölgykoszorú – mosolygott ránk Tomi és vakító kék szemeiből örömet olvastam ki, amikor ránk pillantott.
- Kérsz egy nyalókát? – Guggolt le Kamillához majd mielőtt Réka válaszolhatott volna a férfi már húzta is elő az édességet a fiókjából, s édesen elcsevegett a kislánnyal… Mennyire jó apa lenne belőle! Mielőtt félre lépett volna, nem is hittem, hogy nem ő lesz a gyerekem apja. Kár, hogy egy óriási rohadék…
Persze az élet mást hozott, de lehet jobb is így. Felfeküdtem a vizsgáló asztalra, majd Tamás egy hideg gélt nyomott a hasamra, s egy műszerrel fel- le vizsgálgatni kezdte a pocakomat, ami már kezdett nagyon szépen látszódni. Egy ideig nem szólt semmit csak komoly képpel figyelte a monitort, amiből én semmit sem tudtam kiolvasni. De hát Tamás a legjobb nőgyógyász.
Eközben Kamilla az előre odakészített játékokkal volt elfoglalva, Réka pedig fogta a kezemet és mikor már nem bírta ki szó nélkül így kérdezett:
- Minden rendben van?
- Igen, persze. Akarod hallani a szívhangját? – Nézett rám mosolyogva, majd megnyomott egy gombot és hallhattam a babám szívverését.
- Ez mi, anya? – Jött oda Kamilla.
- Ez Mia babájának a szíve. Tudod így dobog, még egy kicsit gyorsan ver, ami ez ilyen csöppségnél megszokott – magyarázta el neki az anyja.
- Ki az apukája? Te? – Nézett rá Tamásra nagy barna szemekkel, mire mindannyian zavarba jöttünk, de a férfi nagyon jól kivágta magát.
- Nem, de még lehetek. – Kacsintott a kislány felé, és én elmosolyodtam.
- Kisfiú vagy kislány? – Érdeklődött tovább keresztlányom és erre már én is nagyon kíváncsi voltam, viszont nem mertem megkérdezni. Úgy tudtam a második hónaptól már nagyon jól látszódik, de nem voltam benne biztos, így féltem is a kérdéstől.
- Szeretnétek tudni? – érdeklődött az orvosom. Mosolyogtam a kérdésen.  
- Szeretnétek? – Akadtam fent a többes számon.
- Az apja és te. Szeretnétek tudni?
- Csak én Tomi, csak én – javítottam ki. - Megmondod, ha már látod?
- Mia, kisfiad lesz – mosolygott rám, mire Réka és én könnyekbe törtünk ki. Lesz egy fiam. Annyira hihetetlennek tűnt, de mégis igaz volt. Örömömben elfelejtettem mindent és felülve az asztaltól magamhoz öleltem Tamást. Pár percig így maradtunk, miközben simogatta a hátam. Ismerős volt minden mozdulata és átkoztam magamat és persze őt is, hogy miért kellett neki megcsalnia, nekem pedig teherbe esnem.
- Jól vagy? – kérdezte, mikor már több zsebkendőnyi felitatott könny után újra visszafeküdtem a vizsgáló asztalra.
- Igen. – Bólintottam.
- Mondd ezt honnan tudtad, hogy fiú? – Nézett rá Kamilla.
- Látod.  – Mutatott a monitorra miközben a kislányt az ölébe kapta. – Az ott olyan, ami csak a kisfiúknak van.
- Amivel pisilni szoktak? – Nézett rá a kislány kérdőn.
- Igen az. – Mosolygott rá Tamás.
- Ez nem valami nagy. – Szólt Kamilla komor arccal mire mindketten felnevettünk Rékával.
- Lehet a prototípusnak is csak ekkora van. – Nézett rám sokatmondóan drága orvosom, mire én csak a fejemet ingattam.
- Csak szeretnéd. – Vágtam vissza és mivel véget ért a vizsgálat és letöröltem magamról a gél szerű anyagot, ami a hasamat borította be, öltözködni kezdtem.
- Az apja? – kérdezte Tamás.
- Fogalmam sincs. Lehet éppen edzésen van, vagy… nem tudom, de nem is érdekel. – Néztem szigorúan a szemébe és reménykedtem nem fogom elsírni magam, és mivel Kamillának mosdóba kellett mennie már ketten voltunk a vizsgálóban, így Tamás sokkal komolyabb hangra váltott.
- Mia ne csináld ezt. Látom rajtad, hogy nem jól vagy.
- Semmi közöd hozzá – vágtam rá. Én is tudtam, hogy nem vagyok jól. Éreztem a kimerültséget, mint testileg, mint lelkileg. De nem panaszkodtam. Én nem Dávid voltam…
- De igenis van. – Jött közelebb és megfogta a kezem. – Igenis van, mert…
- Mert miért? Az orvosom vagy.
- Annál azért kicsit több.
- Nem vagy már más csak az orvsom Tamás. Semmi közöd nincs hozzám, és…
- Szeretném, ha lenne. A gyerekedhez. Hidd el én komolyan mondtam azokat, amiket mondtam neked. Hogyha ez a focista nem akarja, akkor szívesen felnevelem veled. Hidd el!
- Nem kell sem Dávid sem pedig a te segítséged, és most mondd meg, mennyi a vizsgálat ára és már itt sem vagyok.
- Nem kell érte fizetned. – Nézett a szemembe, majd megsimogatta az arcomat, amitől furcsa borzongás járta át a testemet. Hiába, a terhesség alatt nagyon ki van éhezve egy nő a szexre.
- Igen is kell! Én is, csak egy vagyok a sok páciensed közül. Nem szeretném, ha kivételeznél velem. Így is furcsa a helyzet, de nem kell ennél kellemetlenebbé tenned. Az elején azt mondtad, profin fogsz viselkedni…
- Sokkal többet jelentesz nekem, mint bárki más – mosolygott. Felsóhajtottam. Nem is erről volt szó… Vagyis nem teljesen, erre bevág egy ilyen mondatot. Komolyan sírni tudnék.
- Na persze, ezért is csaltál meg, nem? – Néztem kék szemébe szúrós pillantással. – Szóval akkor mivel jövök? – tettem fel újra a kérdést, mire nem szólt semmit csak megcsókolt.
Egy pillanatra lefagyva álltam, majd ajkaim örömmel fogadták az ostromot. Halkan belenyögtem a szájába, mire közelebb húzott magához, s felültetett a vizsgáló ágyra és a felsőmet kezdte el kigombolni, miközben a nyakamat csókolgatta. Lehunyt szemekkel élveztem, amire a testem vágyott, de valahol az agyam hátsó zugában, tudtam, hogy nem kellene. Ő az exem, szerelmes vagyok Dávidba és terhes vagyok tőle. Mégsem állítottam le, mikor feljebb tolta a szoknyámat és félre tolva az alsóneműmet, belém hatolt. Csak felnyögtem az ismerős, borzongatós érzésre, s megemeltem az alsó részemet, amire mind a ketten felsóhajtottunk. Tamás csak lökött, s próbált sietni, így nem szóltam, hogy kényelmetlen a helyzet, csak kiszerettem volna élvezni, hogy ennyire akar engem és a testem is megakart könnyebbülni. Halkan lihegtem, csak pár pillanat kellett volna, hogy elélvezzek, de az ajtóból Réka hangját hallottam, amitől egyből mind a ketten lefagytunk, Tomival. A hármasunk csak állt egymásra bámulva, míg Kami meg nem szólalt.
- Anya, mit csinálnak Miáék? – kérdezte Kamilla és erre mindketten szétváltunk és a ruhánkat kezdtük igazgatni.
- Kint megvárunk. – Húzta ki a kislányt barátnőm én pedig égő vörös fejjel Tamásra néztem.
- Ezt miért kellett? – suttogtam. Szégyelltem magam. Nem tudtam miként kellene kezelnem ezt a helyzetet, csak minél előbb elakartam tűnni mindenki szeme elől.
- Mintha te nem akartad volna.
- Terhes vagyok és szex mániás… szóval… - Lihegtem miközben a ruhámat igazgattam. – Szegény Kamilla. – Csóváltam a fejem, de Tamás csak mosolygott. – Mit mosolyogsz basszus? Hogy fogom ezt én kimagyarázni egy ennyi idős gyereknek?
- Megoldod. Mellesleg ha gondolod akár be is fejezhetnénk – súgta a fülembe, de mielőtt újra elkapott volna a hév, előkaptam a tárcám, majd kivettem belőle egy magasabb értékű bankjegyet és az asztalára tettem.
- Köszönöm a vizsgálatot. – Néztem mélyen a szemébe és kisétáltam az ajtón. Az úton sem Réka sem én nem mertem előhozni a témát. Fogalmam sincs mit magyarázott Kamillának, de a kislány sem érdeklődött arról mit látott a vizsgálóban, aminek nagyon örültem, hiszen lövésem sem lett volna mit mondok neki. Réka lerakta a kislányt majd engem is hazafuvarozott.
- Nem jössz be egy kávéra? – Tettem fel félve a kérdést és próbáltam kerülni vele a szemkontaktust.
- Mert akkor elmagyarázod, hogy mi volt ez az egész, amibe a lányom is belelátott? – kérdezett vissza cseppet sem kedves hangon.
- Sajnálom, fogalmam sincs mi volt ez. – Néztem rá és tényleg így gondoltam. – Réka nem terveztem azt, hogy Tamással azt fogom csinálni. Főleg nem egy vizsgálóban és…
- De mégis megtetted! – kiabált rám mérgesen. Lesütöttem a szemeimet, nem mertem ránézni. Tényleg szörnyen éreztem magam.
- Mostanában eléggé kivagyok, a hormonjaim tombolnak, én pedig egyre jobban kívánom egy férfi érintését és figyelmét és…
- A szexet – állapította meg, mire bólintottam.
- Egy idióta vagyok, de mit kéne, tegyek?
- Fogalmam sincs, de nem volt könnyű Kamillának elmagyarázni.
- Mit mondtál neki? – tettem fel a kérdést, amire, azóta kíváncsi vagyok.  
- Azt, hogy Tamás megvizsgálja a babádat belülről – mondta, erre hangosan nevetnem kellett.
- Azt a kurva! – visítottam. Alig kaptam levegőt annyira nevettem. Réka csak bosszúsan nézett rám, ezért abbahagytam.
- Jó, basszus, semmi nem jutott eszembe és mivel a sztetoszkóp is éppen a hasadon volt, hát… mondanom kellett valamit és az jutott eszembe.
- Jézusom! Sosem találnék ki ilyen – nevettem még mindig. - Imádlak. – Öleltem át mikor kiszálltam a kocsiból.
- Én is, és nagyon vigyázz magadra!
Adtam neki még egy puszit, majd befelé igyekeztem, mikor egy dobozt pillantottam meg az ajtóm előtt. Sehova nem tudtam tenni, hiszen nem vártam csomagot, de mikor becipeltem (ami valljuk be állapotosan eléggé nagy idiótaság volt tőlem),  egy apró levélkét találtam a doboz tetején. A levélben ez állt:

„Drága Mia. Már jó rég nem beszéltünk, és sokat törtem a fejem, mit is kéne, mondjak. Rengeteget gondolok rád, és sajnos még annál is többet, de amit mondtam azt megmondtam. Nem változtathatok az életemen miattad, vagy miattatok!?
Hétfőn indul a gépem Olaszországba, így a Decembert már ott töltöm, hiszen a téli felkészülés miatt jó lenne összeszoknom a csapattársaimmal, hogy a tavaszi idényt már megszokott, baráti társaságban tudjam kezdeni. Szeretném, ha nem egy seggfejként gondolnál rám, és hogy lásd mennyire figyeltem arra, amiket mondtál, fogadd ezt a kis ajándékot.

Üdv: Dávid

UI.: Lesz egy búcsú bulim most szombaton, a helyszínt még nem tudom, viszont ha szeretnél eljönni, akkor, jelentkezz. Jó lenne találkozni még utoljára. Vigyázz magadra!”


Feltéptem a dobozt, amiben egy görögdinnye és egy csodálatos karkötő volt. Csak könnyes szemekkel bámultam az ajándékot. Tényleg figyelmes egy faszkalap.
Hope Land of Grafic