12. fejezet - Egyedül maradsz a farkaddal!

12. fejezet

Egyedül maradsz a farkaddal!

Mindig úgy gondoltam, hogy lesz egy férjem, később gyerekeket szülök neki. De az soha nem fordult meg a fejemben, hogy terhes leszek, egyedülállóként, egy focistától, aki kedvel, de nem szerelmes belém. Nem ez volt az álmom. Ezt pedig most fogtam fel, mikor kézen fogva sétáltunk a bárszékekhez, Dáviddal. Mosolyogtam, kedves voltam, reménykedtem, mégsem tudtam mibe kapaszkodni. Tisztában voltam vele, ha holnap elmegyünk innen, vége lesz. Nem azért, mert ő nem fog keresni, hanem mert én nem tehetem magam tönkre. A pár nappal ezelőtti elhatározásom, miszerint megszerzem ezt a férfit, elillant. Nem akarhatok olyan embert, akinek nem kellek, mert bármennyire éhezem Dávid minden figyelmére, nem kell, ha már valami emberit kicsikarok belőle, az a gyerekével kapcsolatos legyen…

Merengésemből az újabb csattanás ébresztett fel, hiszen a férfi elé újabb feles került, nem is tudom már hányadik. Töménytelen mennyiséget ivott meg, míg csak bámultam rá. Nem mintha érdekelt volna, de terhesen nem én akarok az a személy lenni, aki egy részeg palit pesztrál. Főleg, hogy nem ismertem annyira, hogy milyen hatással van rá az alkohol, viszont reméltem, semmi agressziós tünet nem jön elő.

- Nem jössz velem táncolni? – kérdezte mosolyogva, bólintottam. Csak mozogtunk, belefeledkezve egymás testébe, mikor újra elkalandoztam és eszembe jutott az első pillanat amikor megláttam. Ha akkor tudtam volna, hogy ez lesz belőle vajon akkor is rá mosolyogtam volna? Tűnődtem és mikor felnéztem rá ő pedig gyengéden megcsókolt azonnal igent feleltem saját magamnak.

- Jól érzed magad? – kérdezte mikor egy kicsit kifulladva huppantunk le az asztalunkhoz.

- Persze.

- Nincsenek már rosszul léteid? – Fogta meg a kezem aggódva. Elmosolyodtam a kedves gesztuson és az érdeklődésén, majd válaszoltam: - Nincsenek már… lecsengett ez az időszak szerencsére. Most csak mindenféle furcsa dolgokat eszek, és megkívánok olyan ételeket is, amiket alaphangon utálok.

- Miket? – nevetett. Látszott rajta, hogy érdekli mi van velem. Ez volt az első alkalom, mikor nem csak általánosságban kérdezett rólam, hanem a terhességemmel kapcsolatban is. Bármennyire is tagadtam, nagyon elérzékenyültem ezen. Mosolyogva próbáltam a könnyeimet visszatartani, így inkább gyorsan feleltem a kérdésére: - Például a Nutellás savanyú uborkát – mondtam, mire Dávid felnevetett. – De tényleg! Tudom, hogy furcsa, de valahogy ezt érzem, és… hát nem tudom. Másik ilyen a dinnye, amit a mostani időszakban eléggé nehéz beszerezni frissen.

- Igen, ősszel nem sok friss dinnye van, de ha szeretnéd, minden nap egy nagy görögdinnyét fogok lerakni az ajtód elé. – Nézett bele mélyen a szemembe. – De most ha nem haragszol ki kell mennem.

A válaszom csak egy bólintás volt, mikor a férfi nm volt sehol. Boldognak éreztem magam, azon felül is, hogy Dávid közölte velem, semmiképp nem akar kapcsolatot. Nem érdekelt, mert eddig is fejlődött. Bármilyen érzelem, több mint a semmi. Reménykedtem, hogy ha megszületik a babánk, legalább vele törődni fog, mert magamat védhetem, míg képes vagyok rá, de a gyerekünknek apa kell.

A pult mellett álldogáltam, az alkoholmentes koktélomat iszogattam, s az órát néztem, de már el tellett negyed óra és Dávid sehol nem volt. Kezdtem aggódni, hátha valami baja esett, vagy valaki belekötött, s nem tud szabadulni. Próbáltam elindulni a tömegben, de alig tettem pár lépést meg kellett kapaszkodnom a pultban, mert megszédültem. Egy pillanatra lecsukódtak a szemeim, zihálva vettem a levegőt és próbáltam a kezeimmel megtartani magamat.  

- Jól van? – Lépett oda hozzám egy negyvenes férfi. Jól nézett ki, édes mosolya volt és puha kezei, amik a derekamat ölelték körbe, míg segített felülni egy bárszékre.

- Persze, köszönöm – mosolyodtam el egy pillanatra, majd elkapott a hányinger, így szorosabban markoltam a bárpultot. 

- Egy állapotos asszony így egyedül? – Nézett végig rajtam felhúzott szemöldökkel. Még itt sem tűnt el teljesen a mosolya, bár a rosszallás látszott a tekintetében.

- Nem vagyok egyedül csak a partnerem… - mondtam és ekkor bent akadtak a szavaim. Dávid jött be a terembe, mögötte pedig egy barna hajú nő. Hétvégi párom a ruházatát igazgatta, míg a nő hajával volt elfoglalva, majd egy titkos mosolyt váltottak egymással, ezek után pedig Dávid fapofával és nagy mosollyal az arcán lépett oda hozzám. Úgy gondoltam nem szólok arról mit láttam, és lehet, hogy az én feltételezésem rossz és nem dugta meg a csajt a mosdóban csak egy ismerőse volt. Persze áltathattam magam. Tudtam, hogy mi történt. Tisztában voltam vele, hogy engem is megdugott tíz perces ismerkedés után. Ettől majdnem lefordultam a székről, de az idegen újra utánam kapott. Könnyes szemekkel mosolyogtam rá, s újra megköszöntem a kedvességét.

Csukott szemekkel, lehajtott fejjel próbáltam megnyugodni és nem itt összeomlani. Tudnom kellett volna, hogy a kedves gesztusok mögött nem rejtőzhet semmi valódi. Felém és a gyermeke felé sem. Tudtam, hogy igazam volt: holnap kilépünk innen, s vége. Nem foglalkozhatok tovább vele. Ha keres a továbbiakban, megbeszélhetjük mi lesz a döntése a babával kapcsolatban, de az életemben nem lehet többé helye. Ezek után, mégis hogyan? Hiszen ócskának és elhasználtnak érzem magam, pedig nem is a párom. Nem tudnék megbízni egy ilyen emberben… Soha.

- Uram, a kisasszony majdnem rosszul lett – szólt még mindig idegesen az idegen férfi.

- Mia, hozzak egy pohár vizet? – kérdezte Dávid, hangjából sütött az aggodalom, de én rá sem bírtam nézni. Legszívesebben faképnél hagytam volna, ahogy ő tette azt nem is olyan régen, velem.

- Nem… Semmi bajom, csak a keresésedre akartam indulni, mert sokalltam, hogy eddig vagy távol.

- Bocsánat, csak egy ismerősömmel találkoztam kint az aulában – szólt én pedig megnyugodtam egy pillanatra. Aztán beugrott a cinkos tekintet, valamint a ruhaigazgatás és rájöttem: teljesen hülyének néz. - Ha szeretnéd, visszamehetünk a szobánkba. Már amúgy is későre jár.

- Kérlek – morogtam. Újra elrebegtem egy hálás köszönetet az idegennek, majd Dávidba karolva felsétáltunk a szobánkba. Külön-külön letusoltunk, majd bebújtunk a nagy franciaágyba. Dávid felém fordulva simogatta az arcomat, ajkaimat, lehunyt szemeimet, mire felsóhajtottam. Jóleső borzongás járta át az egész testemet. Nem voltam buta: ez a búcsú, mind a kettőnk számára.

Másnap a reggeli után pakoltunk is, mert a szobát sajnos délelőtt tízig kellett elhagyni. Szerettem volna még egy kicsit lubickolni valamelyik medencében, de mivel pénteken leléptem még sok papírmunkát kellett megcsinálnom otthon. A kocsiban ültünk már, mikor Dávidra néztem és így szóltam: - Köszönöm, hogy eljöttél velem, hogy kedves voltál és törődtél velem. Remélem nem tartasz teljesen idióta ribancnak, akinek a pénzed kell, ha mégis, akkor sajnálom. Ennél többet tényleg nem tudok adni. Ez vagyok én. – Rántottam meg a vállaimat hetykén, pedig rettentően nehéz volt így viselkednem. Minden tagom feszült volt, a vállaim sajogtak, a fejem fájt és újra korgott a gyomrom.

- Gondolkodtam, Mia.

- Igen, és mire jutottál? – Érdeklődtem és a hangom izgatottan csengett. Buta liba! Esküszöm, ha hazaérek, kiölöm magamból a reményt. Hát nem én döntöttem el, hogy nem akarok tőle semmit? Nem volt elég még? Hogy lehetek ilyen? Hiszen tegnap világosan elmondta: nem akar tőlem semmit, még ha kedvel, akkor sem. Főleg nem akar a biztos pontom lenni, ami elengedhetetlen lenne a számomra. Akkor mégis miért izgulok most ennyire? Pedig este eldöntöttem: vége.

- Ez nekem nem fog menni. Sajnálom… - hebegett. - Én… - habogott. -  Szóval… Neked jobb lenne, ha Tamással lennél. Ő már megbánta a dolgokat, én pedig nem igazán vagyok egy apa jelölt, vele ellentétben. Mesélted, hogy felvállalná a gyereket, így mindenki jól járna: te, én, a baba és Tamás is.

- Legfőképpen te, ugye? Akkora egy állszent paraszt vagy, Dávid! El sem tudod képzelni miket gondolhatnak a hátad mögött a barátaidat, csak nem merik a szemedbe mondani. De hidd el nekem, mindenki ezt gondolja. Egy utolsó mocskos bunkó vagy. Aki nem képes semmire, egy érzést sem tudsz megfogni és a magadévá tenni, nem is értem, édesanyád hogyan képes elviselni téged. Soha nem lesznek unokái, sem mennye, de még abban sem lehet biztos, hogy ha távozik a világból, te képes leszel e boldogságot érezni, nélküle is! Lehet, hogy kívülről megnyerő a külsőd, de belül nem vagy más csak egy kisgyerek, aki fél az apja árnyékától! Nekem pedig itt telt be a pohár. Nem akarlak már se megszerezni, se apának, párnak, de még barátnak sem. Inkább nőjön fel úgy a gyermekem, hogy nincs apja, minthogy te legyél az!

- Mia, ugyan! Fejezd be a hisztit! Mind a ketten tudtuk, hogy csak hazudtam, mikor meg akartalak ismerni. Nem kell mindent a fejemhez vágni, főleg anyát nem kellene belekeverned! – csattant fel. Morogva kértem elnézést, hiszen ez jogos volt. De attól még igaznak véltem a mondandóm, csak nem akartam ennyire megbántani őt.

- A tegnap esti csaj hogyan került a képbe? – kérdeztem suttogva. Visszafogtam a könnyeimet, otthonra tartogattam őket. Magányosan akartam elsírni a maradékot, utána pedig kiűzni minden Dávoddal való gondolatomat a tudatomból.

- Tessék? – Nézett rám, és kicsit mintha meglepődött volna.

- Terhes vagyok, de nem hülye. Láttam, hogy néztél rá, amikor visszajöttél a terembe. Megdugtad a mosdóban vagy akárhol miközben velem voltál – ordítottam teljes decibellel. Rettentően mérges voltam rá, magamra és a helyzetre is. Este döntöttem, hogy végeztem vele a mai nappal bezárólag, de valahol mélyen reménykedtem, hogy nem hagy el és próbálkozik. Pedig tudtam, hogy nem fog, ha nem én hagyom el, akkor még rosszabb lesz és addig játszik velem, míg megteheti…

- Mia értsd meg...

- Nem érdekel! Egy éjszakát sem bírtál ki anélkül, hogy más lánnyal ne lettél volna együtt...

- Veled is lefeküdtem.

- Az más… Most érezzem magam megtisztelve, hogy hajlandó voltál ágyba vinni engem is? Hogy volt pofád ehhez is? Várj, nem is akarom hallani, tudom már: mert egy barom vagy, akinek csak a farka fontos és a karrierje. Aztán? Mi lesz később? Amikor egyedül maradsz a farkaddal? Nem leszel mindig fiatal!

- Nem tudok megváltozni. Meglátok egy nőt és puff… ez az életem. Sajnálom. Jobb, ha egy darabig nem beszélünk és nem is találkozunk. A vizsgálatot megcsinálod, ha akarod. Nem kötelező semmi, már tudom, hogy te nem csapnál be… Szóval felvállalom. – Nézett rám komolyan mikor már a házam előtt álltunk. Kiszálltam az autóból. Belül valami összetört bennem, fájt. Megbocsáthatatlanul égett bennem a harag és a csalódás keveréke. De legfőképpen a reménytelen szerelem mardosta belül a lelkemet. Szerettem volna még ordítani vele, egy csókot, utolsó ölelést, minden érintést, utoljára. Mégsem csináltam semmit, csak álltam a letekert ablak mellett és néztem rá. – Szép hetet és vigyázz magadra és a babánkra!

- Értesítelek, ha megszületett – motyogtam. Szomorúan bólintott, majd továbbhajtott. Abban a kocsiban volt minden, amire valaha vágytam: szerelem, barát, pár és a gyermekem édesapja.

11. fejezet - Szombati álmodozások

11. fejezet

Szombati álmodozások

Szombat reggel gyengéd érintésekre ébredtem, kicsit mocorogtam, majd Dávid felé fordultam. A férfi mosolyogva nézett rám, amitől nekem is felfelé kunkorodott a szám.

- Jó reggelt Mia – suttogta majd adott egy puszit. – Nem akartalak felébreszteni, csak olyan édes voltál, hogy muszáj voltam hozzád érnem.

- Semmi baj. Hány óra? – kérdeztem ásítva.

- Kilenc körül azt hiszem. Mi a terved mára? – Simított ki egy tincset a még mindig álmos arcomból.

- Nem tudom, reggeli után egy kis fürdés, vagy masszázs? Persze van a szállodának bowling pályája, és ha szeretnéd edzőterme is.

- Elég volt nekem a tegnapi nap. – Nevetett fel. – A hétvégén nem szoktam edzőterembe járni. Csak ha van edzés, azt letudom és kész. Hétvégéim mindig szabadok. Persze ha nem játszok.

- Rendben akkor gyorsan öltözzünk fel és menjünk enni. – Néztem rá és adtam neki egy puszit. Furcsa volt vele lemenni az étkezőbe és még furcsább, hogy Dávid megfogta a kezem. Olyanok voltunk, mint egy pár és egész reggeli alatt beszélgettünk és nevetgéltünk. Szinte már el is felejtettem, hogy tegnap mennyire figyelmetlen volt velem, mikor Dávid felhozta.

- Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy… Szóval, hogy nem bújtam melléd.

- Semmiség, úgyis fáradt voltam – Rántottam meg a vállaimat. Ásítottam egyet, talán a fáradság szó miatt, de ismét zsibbadt voltam és örültem volna, ha pihenhetek még egy kicsit az ágyban.

- Sok volt a meló a héten?

- Igen, eléggé. Tudod, éppen asszisztenst keresek magam mellé. Bizalmast és segítőt is egy személyben, ha már nem tudok bemenni a munkahelyemre.

- Zsófi is azért volt ott? – Nézett rám érdeklődve miközben kitöltött egy újabb pohár narancslét a poharába.

- Igen, ő is megpályázta az állást, és eléggé jónak tűnik, mert nagyon felkészült, jók a kommunikációs képességei is. Plusz van egy közös pontunk: te – mosolyogtam rá. – Vele mennyiszer voltál együtt?

- Mia kérlek, nem lehetne, hogy erről ne beszéljünk?

- Jó, de érdekel, elmondod? – kérdeztem nevetve. – Nem zavar, esküszöm.

- Oké, egy hajón ismerkedtem meg vele, ahova a haverjaim rángattak el. Egész este flörtöltem vele és végül, hát az ágyban kötöttünk ki. Nem volt annyira rossz, de azért voltak nála jobb numeráim is.

- Zsófi nagyon kedvesnek tűnik, és okosnak is. Szimpatikus nő.

- Az is – szólt eltűnődve. – Túlságosan okos, ami nem mindig jó.

- Miért mondod? – csodálkoztam.

- Talán azért, mert akkor érzi, hogy hatalma van. Én két kategóriába sorollak titeket. Van akit könnyen ágyba lehet vinni. Semmi kihívás, csak egy mosoly vagy egy apró bók és máris az ágyamban van. Az ilyeneket két perc alatt kiszúrom, és vannak a Zsófi félék, akikkel jó vigyázni, és általában eléggé sok idő még befűzöm őket, de annál nagyobb a végén az élvezet.

- Engem melyik kategóriába sorolnál? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam mi a véleménye rólam.

- Mia kérlek…

- Hééé, igenis érdekel. – Néztem rá majd kis gondolkodás után mégis felelt.

- Te a megőrülök érted kategóriába tartozol – mondta egy kacsintás kíséretében. Felnevettem a hülye válaszán. Tudtam, hogy ez nem igazán az igazság, de nem is volt baj, kedves volt és ez mindent megért. Meglepődtem rajta, de hihetetlenül boldog voltam tőle.

Egész nap a medencében, vagy a benti napozóágyakon lebzseltünk.  Nagyon tetszett, persze délután már unalmas volt, mégsem bántam, mert ahányszor megszólaltam volna, hogy fel szeretnék menni a szobánkba Dávid elkezdett csókolgatni, vagy valami hülye viccet mondani. Most sem volt ez másképp, épp egy viccén nevettem, mikor közelebb húzott magához – háttal, a két lába között ültem a napozóágyon – és elkezdte a vállaimat masszírozni, közben ajkaival a fülemet csócsálta. Felsóhajtottam volna, de tőlünk egy méterre mások ültek, s nem akartam felhívni a figyelmet kettőnkre. Lecsukott szemekkel hagytam magam elveszni a kényeztetésben, mikor megszólalt mély, vágytól fűtött hangján: - Mi lenne, ha ezt az ágyba folytatnánk? – suttogta a fülembe.

- Ahhoz ki kell jönni a vízből és az emberek meglátnák a merevedésed… – mosolyogtam magam elé, majd felé fordítva a fejem adtam az ajkaira egy puszit. Nem tudtam miként fogadja majd, hiszen nem igazán puszis alkat, de nem érdekelt. Azért jöttünk, hogy próbálkozzon, vagy mi a nyavalya…

- Megbotránkoztatnám vele az embereket – nevetett fel. – Főleg azt a nénit, aki már ezer éve nem látott ilyet.

- Idióta. Inkább azon törd a hosszú hajú fejedet, hogy este melyik programra menjünk, mert van két lehetőség is. Az egyik egy buli, csak egy kis tánc és ennyi. A másik pedig egy karaoke est lenne.

- Nincs valami jó hangom.

- Nekem sem, de szerintem jól hangzik. Na, melyikre menjünk? – kérdeztem. Én szívesebben mentem volna karaokézni, hiszen mégis csak nagyobb szórakozást nyújt az embereken röhögés, mint egy buliban táncikálni fájó derékkal és terhes pocakkal.

- Olyan program nincs ahol sörözni és meccset nézni lehet? – kérdezte, mire én csak a fejemet ingattam. Mindig az a hülye foci! Komolyan ebben az emberben egy csepp tapintat sem szorult!

- Csak vicc volt Mia. Az lesz, amit akarsz. Ha elakarsz menni karaokézni, akkor elmegyünk, bár én egy sima iszogatós bulinak is örülnék.

- Jó akkor táncolunk – bólintottam megerősítésképp, még ha nem is oda szerettem volna menni.

Vacsora után Dávid és én is öltözködni kezdtünk. Egy enyhén rózsaszínes ruhát vettem fel, ami jól illett Dávid ingéhez. A mellemnél és a hátamnál is kagyló alakú kivágás volt, így annyit engedett láttatni, amennyit még megengedhetek magamnak terhesen. Felvettem hozzá egy fehér magas sarkút, majd kimentem megmutatni magam.

- Szerinted milyen? – érdeklődtem és megpördültem előtte, mire Dávid levette tekintetét a televízióról és rám meredt. Tekintete végigmért, majd szótlanul bámult. - Talán nem jó? Nem tetszik? – Szomorodtam el, de Dávid még mindig csak némán tátogott. – Tudtam, hogy nem ezt kellett volna elhoznom… Túl szűk igaz? Jaj már megint hülye voltam – morogtam a bajszom alatt. Már visszaindultam a fürdőbe, hogy átöltözzek, mikor megszólalt végre.

- Tökéletesen áll! – Állt fel a kanapéról, majd közelebb jött és forrón megcsókolt. – Mia, annyira csodálatos vagy. – Nézett a szemembe, mire elpirultam. – Meg a hajad is és az egész lényed. Minden porcikád mesés. Nálad fantasztikusabb embert el sem tudnék képzelni a gyerekem anyjának. Én nagyon kedvellek, komolyan. - Kezdte mire a szívem hatalmasat dobbant. Dávid azonban miután felfogta mit akart mondani elharapta mondandója többi részét és gyorsan bevonult a fürdőszobába. Letaglózva álltam és néztem a férfi után. Szerelmes voltam belé, s ez volt a legcsodálatosabb mondat, amit valaha hallhatok tőle, én vagyok a tökéletes nő a gyereke anyjának… Kár, hogy soha nem akart gyereket…

- Dávid jól vagy? – Kopogtam be pár perc múlva az ajtón, mire kilépett és zavartan tekintett rám.

- Megyünk? – Húzta fel a zakóját.

- Mit akartál még mondani?

- Semmit… semmit, csak azt, hogy indulhatunk.

- Te kedvelsz engem, szerinted jó anya lesz belőlem, és még?

- Oh, Drága Mia, ne feszegesd! – nevetett. Vele együtt én is elkezdtem kacagni, hiszen tudtam, hogy soha nem fogom megtudni mi járt abban a pillanatban a fejében.

- Te azt akartad mondani nekem, hogy szeretlek? – kérdeztem mire zavartan felnevetett. Tudtam, hogy butaság, de jó érzés volt piszkálni bármivel, ami kicsit is kényes volt a számára.

- Ugyan már Mia, hülyeségeket beszélsz. Indulnánk? – Fogta meg a kezem, majd az alkarjára fektette, s így indultunk le a buliba.

- Dávid majdnem kimondtad! – mosolyogtam.

- Ne képzelődj kicsi lány. Az anyámon kívül még egy nőnek sem mondtam, hogy szeretem.

- Miért nem akarod felvállalni? Nem szégyen, ha érzel valamit irántam!

- Mia csak szex volt és ennyi. Nincs semmi, ami…

- Miért tagadod le? – csattantam fel.

- Ez nem tagadás… csak egyszerűen te képzelsz bele olyat, ami nincs. Én sosem mondok ilyet senkinek és soha nem is fogok. Jó lenne, ha megértenéd végre, én csak szexelek.

- Miért félsz egy kapcsolattól?

- Nem félek, csak…. Nézd Mia ez hosszú történet és… - Nem hagytam, hogy befejezze, tudnom kellett miért zárkózik el minden érzelemtől. Még ha az előbb nem is szerelmet akart vallani, attól még fontos volt, mert az érzései, a gondolatai voltak.

- Oké akkor meséld el. – Ültem le a folyosón az egyik kanapéra, majd lerúgtam a cipőmet. Jelezvén, hogy addig nem mozdulok, amíg el nem meséli az egész történetet. Dávid egy darabig várt majd egy megadó sóhaj után mellém ült.

- Az apám és az anyám együtt éltek eléggé sok ideig, de apa imádta a nőket és szinte folyamatosan csak csalta anyámat, míg egy napon lelépett egy fiatalabb nővel. Ő a féltestvérem édesanyja, persze már neki sem újdonság apám baromsága, vagy ezerszer átvágta őt is. Engem ez a példa rettent vissza attól, hogy felneveljem ezt a gyereket, valamint, hogy házas legyek. Rá hasonlítok, tudom.

- Már felfogtad a problémát tehát megtudnál változni.

- Mia én nem változok meg! – Nézett a szemembe eltökélten.

- De ha akarnál….

- De nem akarok! - Állt fel és mérgesen a hajába túrt. – Nem akarok megváltozni épp ez az. Ilyen vagyok, és te sem fogsz megváltoztatni. Igen érzek irántad olyat, amit más lánynál még nem tapasztaltam, de nem akarom, hogy belelovald magad ebbe az egészbe, mert nincs semmi több, mint amit mutatok. Sajnálom, de csak ennyit adhatok neked és nem fogok csak melletted, de senki mellett lehorgonyozni.

- Értem – mondtam, szomorúan mosolyogva. – Azért még eljössz velem a buliba? – kérdeztem hegykén. Nem akartam, hogy lássa: tudom, elbuktam. Még én sem kellek neki annyira, hogy mellettem maradjon. Kedvelhet, szerethet is, de szerelmes soha nem lesz belém. Hiába akartam mindent bebizonyítani, hiába szeretem, nem lesz kölcsönös.

- Persze – mosolygott rám és egy puszi után kézen fogva léptünk ki a szobából.

10. fejezet - Pénteki Wellness

10. fejezet

Pénteki Wellness

Megbeszéltük Dáviddal, hogy a teszt előtt együtt töltünk egy egész hétvégét. Számomra tényleg fontos volt, hogy találkozgassunk, mielőtt végleg kötelességnek tekint majd, hiszen tényleg az ő gyerekével vagyok terhes. Érdekelt miként fog hozzám viszonyulni egy egész hétvégén, mert az ötlet tőle származott. Úgy gondolta, ha már randizunk, akkor kényelmesen tegyük azt, pihenve és ne úgy mint a fiatalok: vacsora, majd szex valamelyikünk lakásán. Erre egyikünk sem volt igazán nyitott, így maradt a cég Wellness központja.

Egész héten alig bírtam magammal. Mióta Dávid hétfőn elhagyta az irodámat teljes rózsaszínben láttam a világot. Annyira boldog voltam és elképesztően vártam, hogy újra velem legyen. Mivel hétközi meccse volt, sokat kellett edzenie, így csak telefonon tudtunk mindent egyeztetni.

Szerdán játszottak és én nagyon készültem rá, hogy életemben először megnézek a televízióban egy teljes mérkőzést. Már nyolc órakor teljes izgalomban voltam és küldtem neki egy üzenetet:

Sok szerencsét és sok gólt! Puszi, Mia

Szerettem volna egy kis szívecskét is csatolni, de féltem, hogy ezzel túlságosan megrémiszteném. Nem telt bele sok idő mire csipogott a készülékem és megjött a válasz. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben mikor Dávid sorait olvastam.

Köszönöm, remélem sikerül, és ha gólt rúgok, akkor azt csak neked.  Puszi: Dávid

Annyira hihetetlen volt minden, de mégis tele volt a szívem boldogsággal. Megcsináltam a pattogatott kukoricát majd lekuporodtam a tévé elé. A meccs háromnegyed kilenckor kezdődött és előtte volt egy kis beszélgetés, amiben Dávidot is említették. Szerencsére csak jókat mondtak róla, és újra elöntötte a szívem a büszkeség. A pocakomat simogattam és a babámhoz beszélgettem. Tudtam, hogy nem kellene boldognak lennem, főleg nem Dávidtól, mert ahogy neki is mondtam: tudom, hogy csak hiteget. De akar engem, szeret szexelni velem, s ez már valami…

– Látod drágám apa nagyon sikeres és anya túlságosan is beleszeretett. De hát nem is lehet ezen mit csodálkozni, hiszen annyira jóképű és annyira édes. A te apukád a leghelyesebb férfi az egész világon, és neki vannak a legcsodálatosabb szemei és a legédesebb mosolya, amiket anya annyira imád. Csak kicsit távolságtartó, de mindent be fogok vetni, hogy megszeressen minket, hidd el kicsim – suttogtam, majd gyengéden megsimogattam enyhén gömbölyödő pocakomat.

A meccs egy kicsit unalmas volt főleg nekem, aki aztán annyit ért hozzá, mint egy galamb. Persze mikor Dávidot mutatta a kamera szívem hevesen kezdett verni. A mez fantasztikusan állt rajta és még az is szexivé tette, hogy izzadt. Szerettem volna a meccs után együtt lenni vele a tusolóban… Hátha megkapnám, amire abban a pillanatban nagyon vágytam… Jaj Istenem! Komolyan, amióta ismerem ezt a férfit csak a szex jár a fejemben, vele… Dühítő és kétségbeejtő egyszerre az egész helyzetem.

A második félidő közepe felé sajnos az ellenfél rúgott egy gólt és láttam Dávidon, hogy nagyon szomorú, de biztatta a csapattársait és magát is próbálta kicsit felpörgetni, majd nem sokkal utána végre kiegyenlítettek egy Marci nevű játékos góljával. Örültem is meg nem is. Hiszen Dávid így is boldog, de jó lett volna, ha ő talált volna be a kapuba.

Szerencsére nem kellett erre sem sokat várnom, hiszen a második gólt Dávid rúgta, majd egy cuki mosolyt villantott a kamera felé, ami reméltem ígéretéhez híven nekem szólt.

Másnap teljes rózsaszínben voltam és még az sem érdekelt, hogy a melóban Zsófi bejelentette, hogy megfázott ezért nem ma kezdene, hanem hétfőn. Hát annyi baj legyen. Semmi nem tudta elrontani a kedvemet és pénteken elhatároztam mivel megtehetem, csak délig dolgozok. Dávidnak még volt egy edzőtermi edzése, így nem siettem sehova.

Az üres bőröndömet nézegettem majd a ruhás szekrényem felé sandítottam. Fogalmam sincs milyen ruhákat kéne pakolnom, mert ami jól állt valamikor, azt sajnos a pocaklakóm miatt egy időre jegelnem kellett. Szinte semmi olyat nem találtam, ami megfelelt volna az elvárásaimnak, hiszen nem elég, ha kényelmes volt még szexisnek is kellett lennie. A kényelem némelyiknél stimmelt, csak sajnos az éppen kinyúlt pólóim még véletlenül sem keltették volna fel Dávidban a vágyat. Úgy voltam vele lesz, ami lesz és nyakamba kaptam a várost, majd elmentem vásárolgatni. Ettől még a kedvem is jó lett, majd két óra körül kicsit fáradtan estem haza. Dávidot ötre vártam és teljesen lázba jöttem mikor megláttam fekete autóját a házam előtt, az adott időpontban.

- Szia. – Nyitottam ki neki az ajtót. – Gyere be, már majdnem kész vagyok – mosolyogtam rá és igyekeztem eltitkolni mennyire hevesen ver a szívem. Míg Dávid a nappaliba várt feltettem egy enyhe sminket.

- Milyen volt a mai napod? – kiabáltam ki neki.

- Elment. Reggel és délután voltak edzéseink. Most kaptunk egy kis pihenőt, mert sok csapattársam játszik a válogatottban.

- Te nem? – Jöttem ki, majd megálltam vele szemben. Kíváncsi voltam a válaszára, elég nyitottnak tűnt, ami jó kezdésnek ígérkezett a hétvégére nézve.

- Én már lemondtam. Tudod oda nem én kellek, hanem a sokkal fiatalabbak, már voltam válogatott tag és jó volt, de sajnos azok az idők már elmentek. – Mesélte és mintha kicsit szomorú lett volna emiatt.

- Mit akarsz csinálni utána?

- Fogalmam sincs, ezen még nem akarok gondolkozni. Szeretném magamból kihozni a maximumot és ameddig bírom, addig csinálom. Ha itthon nem akkor máshol. Talán még van bennem két- három év és vége. Viszont addig nem akarok ezen mélázni.

- Értem. Azt hittem azt fogod majd mondani, hogy edző leszel.

- Edző. – Nevetett fel. – Minden focista az akar lenni a karrierje után. De mivel én nem vagyok átlagos nem akarok edzősödni. Mondjuk, van egy logisztikai képesítésem is amivel lehetne mit kezdeni, majd ha lecseng ez az egész. Készen vagy?

- Persze mehetünk – mosolyogtam rá, majd átfuttattam szemeimet a lakásomon és megnyugodtam, hogy mindent rendben hagyok. Kis gurulós bőröndömet Dávid lazán betette a csomagtartóba majd beült mellém és indultunk. Annyira boldog voltam és nagyon reménykedtem, hogy ez a hétvége meghozza azt, amit akarok Dávidtól.

Bejelentkeztünk a recepción és mikor mutattam az igazolványomat jól esett, hogy tisztelettel beszélnek velem. Tudták, hogy melyik vállalatnál dolgozok és egyből körül ugráltak minket. Az egyik legszebb szobát foglaltam le, aminek az ablakából hihetetlenül szép a kilátás a városra.

- Ez aztán a valami. – Nézett elismerően Dávid mikor beléptünk a szobánkba. Egy nagy franciaágy foglalta el a helyét középen. Plazma tévé a falon és egy mini bár, ami tele volt a legjobb minőségű italokkal. A kis folyosót egy fürdő és egy mosdó fogta közre.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. Azt hiszem nemsokára vacsora, de ha nem akarjuk kihasználni, az sem baj. Mehetnénk egyből fürdőzni, ha neked is jó, csak előkapom a fürdőruhámat. – Néztem rá majd miután Dávid nem szólt semmit csak még mindig a látványba volt belemerülve előhalásztam a piros- fekete színekben pompázó egybe részes, vadonatúj fürdőruhámat. Eredetileg bikinit hoztam volna, de mivel már kezdek gömbölyödni nem akartam, szabadon hagyni a hasamat. Előtte egyeztettem Tamással és mivel megnyugtató választ adott egy cseppet sem idegenkedtem a medencétől. Persze a régi nőgyógyászom nem vette fel a telefont, így nem tudtam hirtelenjében máshoz fordulni, mint az exemhez. Ő pedig tapintatosan megkért, hogy jó lenne ha megvizsgálhatna, ha már a segítségét kérem, s tudja, hogy furcsa ez az egész számomra, de ő nem nyilatkozhat csak úgy a terhességemről. Így meglátogattam a rendelőjében, majd nagy hadakozások útján, de megbeszéltük, hogy jó lenne ha havonta egyszer meglátogatnám és megvizsgálhatna. Közöltem vele, hogy nem érdekel, hiszen van orvosom, de be kellett látnom, ő már öreg és nem tudnék nála szülni sem, mert nem szülészorvos. Ezért maradt Tamás, aki korrekt volt és tapintatos. Lebeszéltük az új időpontot ultrahangra, s már jöttem is. Nehéz menet volt, de örültem a végeredménynek, kedves tőle, hogy figyel rám.

Kimentem a fürdőbe átöltözni, de sehogy sem tudtam lehúzni hátulról a cipzáramat. Miközben ezzel szenvedtem hallottam, hogy Dávid is pakolászni kezd. Egy kicsit megnyugodtam, hogy eljutott a füléig, amit az előbb mondtam, így megkönnyebbülve sétáltam ki hozzá, segítséget kérve.

- Ne haragudj, de segítenél lehúzni? – Álltam neki háttal.

- Persze – válaszolta, ezután megéreztem gyengéd érintését, ahogy kihámoz a ruhámból.

- Köszönöm – mondtam és mikor előre próbáltam lépni megfogta a derekam és magához húzott. – Hé, éppen átöltöznék! – nevettem.

- Mi lenne, ha a fürdést is kihagynánk és esetleg... – Csókolt bele a nyakamba, amitől szinte megszédültem. – itt lennénk egy kicsit? – kérdezte, apró puszikkal behintve a nyakamat.  Felsóhajtottam, annyira jól esett a kis kényeztetése, de tartottam magam a tervemhez.

- Dávid nem ezt beszéltük meg. – Szabadultam ki az öleléséből. Elhatároztam, hogy nem adom neki könnyen magam, még úgy sem ha most azonnal az ágyba ugrottam volna vele. Reméltem, mire odajutunk, annyira fel lesz csigázva, hogy belátja nem tud nélkülem élni. Jó, tudom, de a remény hal meg utoljára!

Visszamentem a fürdőszobába, majd átvettem a fürdőruhámat. Hálát adtam az égnek, hogy Dávid is átöltözött, mikor kiértem onnan. Miután kigyönyörködtem magam tökéletes testén odadobtam neki a törölközőt és a köntöst majd ketten elindultunk a medencék felé. Örültem, hogy nem voltak olyan sokan, így Dávid rám tudott figyelni, s nem kellett más nőktől féltenem. Mikor beledugtam a lábujjaimat a meleg vízbe megborzongtam. Imádtam ilyen helyen lenni, anyuék gyerekkoromban minden évben elvittek magukkal és pacsálhattam, ameddig bírtam. A víz simogatóan kellemes érzést nyújtott, így elnyújtózva ültem, becsukott szemekkel. Dávid hangjára figyeltem csak fel, ugyanis felfedező útra indult, volt egy eldugott része a medencének ami barlangfürdőre emlékeztetett, ezt találta meg.

- Nem jössz ide? – Ment előre. – Nincs bent senki. – Hallottam a hangját, ami a zárt falról verődött vissza. Követtem és nagyon tetszett az egész hangulata, mert a „barlang” tetején apró fények világítottak.

- Olyanok akár a csillagok – Néztem fel. – Nagyon szép.

- De nem annyira, mint te – Húzott magához majd szenvedélyesen megcsókolt. Csak kapkodtam a levegőt mikor elváltunk egymástól. Megláttam a szenvedélyt a szemében, ami még nehezebbé tette, hogy leállítsam magam. Felsóhajtottam. Kezeimmel végigsimítottam a kulcscsontján, majd fel az arcáig. Édes volt és puha. Annyira helyes! Muszáj erősnek lennem elvégre nem csak azért vagyunk itt, hogy mindenhol kufircoljunk…

- Kérlek, állj le! – Toltam el magamtól. – Inkább beszélgessünk, hiszen meg akarjuk egymást ismerni, nem? – mosolyogtam rá mire megadóan felsóhajtott.

- Rendben – sóhajtott. - Mit akarsz tudni rólam?

- Mindent… nem is tudom hol kezdjem.

- Akkor kezdem én – vágta rá. – Mennyi pasival voltál már együtt?

- Ez aztán a jó kezdés – Nevettem fel. – Nézzük csak, volt egy barátom két évig a gimi alatt, akivel elvesztettem a szüzességem, aztán Tamás, akivel három évig alkottunk egy párt… és veled.

- Csak három pasival voltál együtt? – Csodálkozott és megint rosszul esett a feltételezése miszerint mindenkivel összefekszek, aki csak az utamba kerül.

- Ha tudni akarod igen és rohadtul elegem van már abból, hogy olyannak gondolsz, aki mindenkivel összefekszik. Mellesleg ha te nő lennél, akkor már rég egy olcsó ribancnak gondolnának. Én nem vagyok ilyen! – Mérgelődtem, de Dávid csak mosolygott, ami még jobban felhúzott. Mégis mit gondol? – Most még gúnyolódsz is velem?

- Dehogyis Mia, csak annyira édes vagy, hogy így mérgelődsz. Nem gondolok, semmi rosszat rólad, ígérem. Rendben van? – Nézett rám bűnbánó szemekkel.

- Oké, rendben, de akkor is rosszul esett….

- Mia lépjünk már túl ezen. Különben is azért csodálkoztam, mert gyönyörű vagy és bármelyik pasi megőrülne érted. Én biztos kihasználtam volna a testi adottságaimat.

- Te ki is használod. – Böktem meg. – Szerintem te azt sem tudod mennyi nővel voltál együtt.

- Az már egyszer igaz, de sosem számolom. Csak jönnek és mennek. Rengeteg csinos nő fordult már meg az ágyamban, de egyiket sem bánom és szerintem újra lefeküdnék mindegyikőjükkel, hiszen ez is én vagyok.

- Remek – suttogtam szomorúan. – De sosem gondolsz arra, hogy esetleg megbántod őket?

- Mia én nem ígérek nekik semmit. Magamat adom és kész. Egy éjszaka, legfeljebb kettő és ennyi, jön a következő.

- Ezt nem lehet, Dávid. Ez undorító!

- Látod, hogy mégis.

- Hagyjuk, inkább beszéljünk másról. – Dobtam fel, de semmi nem jutott eszembe. Csak hallgattunk egymás mellett és én végig azon törtem a fejem mit kéne csináljak, hogy úgy szeressen, ahogyan én őt. Rájöttem akár a fejem tetejére is állhatok Dávid sosem fog mást látni bennem, mint egy nőt, akit egypárszor gerincre vágott. Megtöröltem az enyhén könnyes szemem, hiszen nem akartam, hogy lássa mennyire szomorú vagyok, de sajnos elkéstem.

- Valami gond van? – Nézett rám aggódva. – Talán nem jó a víz, vagy túl meleg a babának? – kérdezte. Hülyén néztem rá, majdnem elmosolyodtam, de rájöttem, hogy most még ez sem ér meg annyit.

- Nem, hagyjuk.

- Inkább mesélj magadról, hiszen te akartad, hogy megismerjelek - Nézett rám biztatóan, majd egy megadó sóhaj után mesélni kezdtem a családomról, a barátaimról és a munkámról.

- Tamással hogy ismerkedtetek meg? – Érdeklődött mikor már a szerelem volt a téma.

- Ez egy kicsit vicces, mert Réka, a legjobb barátnőm nőgyógyásza nyugdíjba vonult, s keresnie kellett egy másikat. Megtalálta Tamást, de félt elmenni egyedül, így hát elkísértem, de a vizsgálatra azért nem mentem be. Tomi akkor látott meg mikor Réka kijött. A barátnőmön keresztül kipuhatolózta a nevem és megjelölt az egyik közösségi oldalon. Először leveleztünk majd elhívott randizni és három csodálatos évet töltöttem vele.

- Szeretted?

- Nagyon – ismertem be. – De sajnos félre lépett párszor, amit sosem fogok neki megbocsájtani. Továbbra is barátok vagyunk, azt hiszem, hiszen hozzá járok orvoshoz, de…

- Nem akarom, hogy ő legyen az orvosod! – vágott bele a szavamba.

- Ő a legjobb! Nem értem miért zavar ez téged! – néztem rá összehúzott szemekkel.

- Mert ő a volt pasid. Mindent tud rólad… és…

- Dávid, előtte nem kell szégyenkeznem a vizsgálatoknál. Mellesleg még szülészorvos is és több mint valószínű ő fogja világra segíteni a babámat.

- Mia ne már – húzta el a száját. A fejemet rázva néztem rá. Tudtam mit érez, hiszen én sem igazán akartam Tomival beszélni, főleg vizsgálatokra járni hozzá, de készségesen segített a héten, s a végére rájöttem, hogy ez a legjobb megoldás, főleg a szülésnél. Először kényelmetlen volt, de amikor kijöttem, beadva a derekam, hogy innentől csakis hozzá járok és ő lesz a nődokim, megkönnyebbültem. Tudtam, hogy benne semmiképp nem csalódhatok ilyen téren, mert ő volt Magyarországon a legjobb.

- Nézd jelen állás szerint ehhez neked pont nincs semmi közöd… Szóval ne akarj nekem tanácsokat adni. Köszönöm. – Néztem rá szigorúan és az járt a fejemben vajon mivel lehetne egy kicsit visszahozni a hangulatot, de mivel nem találtam ki semmit, jobbnak láttam, ha kiindulok a vízből, majd kis idő múlva Dávid is így tett. Némán vonultunk be a szobánkba, majd Dávid levetette magát az ágyra és bekapcsolta a televíziót. Elmentem tisztálkodni, s míg a tus alatt voltam csak sírtam. Rosszul voltam a tehetetlen dühömtől, a hormonjaimtól, attól, hogy terhes vagyok, de még az is kiborított, hogy Dávid mindenbe beleakar szólni, s elvárja, hogy adjak, de vissza semmit sem kapok. Bántott, hogy ennyire tehetetlen vagyok, és a szívem majd meghasadt a tudattól, hogy a kint lévő férfi még annyira sem tart, hogy felajánlja, elkísér egy vizsgálatra vagy ilyesmi.

Felvettem a hálóingem, majd bebújtam az ágyba. Dávid annyira bele volt feledkezve a meccsbe, hogy azt sem vette észre, amikor mellé telepedtem.

- Jó éjszakát – suttogtam. – Nem akarsz te is aludni?

- Persze, mindjárt, csak ezt megnézem. Már majdnem vége, de te aludj nyugodtan. Jó éjt – szólt gépiesen. Egy darabig vártam hátha mégis hozzám bújik, de nem így lett. Halkan szipogva, csendes könnyek között álomba merültem a férfi mellett, akiben szerelmes voltam.